juc

…spagetti. A kiindulási alap valami gyors, paradicsomos tészta volt, aztán meg már láttam magam előtt, milyen szép lesz együtt a narancssárga répa meg a mélyzöld cukkíni…

Hozzávalók:

• 1 fej hagyma
• 1 szál répa
• 1 kis cukkíni (3 cm átmérőjű)
• 50 dkg passzírozott paradicsom (’Russo passata di pomodoro’)
• fűszerek ízlés szerint, nálam őrölt fűszerkömény, chili, garam masala, oregánó
• só, bors, házi fűszersó (szárított fűszerkeverékből)
• mozzarella (mini golyók, de lehet cafrangosra tépett nagy is)
• tetejére reszelt sajt
• (lehet kevés szárított sonkát is tépkedni rá a végén, de el is hagyható)

Elkészítés:

1. Vizet forralok és kifőzöm a spagettit, mire megfő, a szósz is kész.
2. A hagymát apróra vágom, a hámozott répát és a hámozatlan cukkínit gyalun 1-1,5 mm vastagra szeletelem.
3. Olajon elkezdem pirítani-párolni a répát, kis idő után hozzádobom a hagymát is. Mikor a répa már félig puha, de még van mit harapni rajta, belekeverem a cukkíni karikákat is, de ezekkel már csak fél percig kevergetem.
4. Ekkor jönnek a fűszerek, kicsit pirítom velük, majd beleöntöm a passzírozott paradicsomot, ez pár perc alatt besűrűsödik. Kevés mézet öntök hozzá, hogy ne legyen savanyú. Kész.
5. Tálaláskor: tészta + szósz + mozzarellagolyók + (szárított sonka) + sajt.

Nyammm!

Mint kiderült, a barack, amit vettem, olyan mokány kemény volt, hogy még forrázás után sem lehetett lehúzni a héját. Tehát adta magát a főzés, és innen a leves.

Hozzávalók:

• 6-7 barack (bruttó 1,3 kg)
• 1 kis doboz tejföl (14-17 dkg, márkától függően)
• 1 ek liszt
• kb. 1 dl száraz rozé
• 2-3 ek cukor (ízlés és a gyümölcs édessége szerint)
• 1-2 ek méz (u.a.)

Elkészítés:

Esküvői vendégségbe voltunk hivatalosak, ahova illett vinni valami süteményt. Az évszakhoz valami könnyed gyümölcsös-krémes illett volna, de a szállíthatóságot és a hűtési lehetőség hiányát mérlegelve inkább az alábbi megoldást választottam. Most használtam először ilyen cukorgyöngyöt, de majd beletört a fogunk, a látványon kívül nem sok mindenre való. Biztos nem ez az autentikus recept, de kit érdekel? Nekem még mindig bevált.

Hozzávalók:

• 15 dkg étcsokoládé
• 12,5 dkg vaj
• 12,5 dkg cukor
• 5 tojás
• 5 dkg liszt
• 5 dkg étkezési keményítő
• 1 tk sütőpor
• 5 dkg darált mandula (helyette mogyorót használtam)
• sok-sok házi baracklekvár (recept szerint kb. 20 dkg)
• csokoládé a torta bevonásához

Elkészítés:

Forrás: Édességek. Nova szakácskönyvek. Officina Nova, Budapest, 1990., 108. old.

Idén a Velencei-tónál nyaraltunk. Az idő nagyon kegyes volt hozzánk, sikerült azt az egy hetet kiszúrni, amikor végig meleg (30-35 C), napos, száraz idő volt. Végtelenül békés környék, már gyerekként is nagyon szerettem. Szerintem érdemes akár egy napra is lemenni, Pestről pl. 50 perc a vonatút, Székesfehérvárhoz még ennél is közelebb van. Lehet teniszezni, vízen és szárazföldön biciklizni, csónakázni, tóban fürödni, akit érdekel, annak ott a híres-neves Agárdi Popstrand, stb.

Meleg szívvel ajánlom a következőket is:

A Csóbor pincészet (Etyek-Budai borvidék) Cabernet Sauvingnonját (www.csoborpince.hu). Egyébként érdemes lehet szemezgetni a Velencei-tó Környéki Borút Egyesület kínálatából is.

A Nádas Éttermet (www.nadasetterem.hu): igazán változatos a kínálat, külön értékeltem, hogy a két mostohagyerek-kategória, a desszert és a vegetáriánus szekció is tisztességesen lett összeállítva, az itallap is derék, megtalálható rajta a helyi borpincék kínálata is.

Az Agárdi Pálinkafőzdét (www.agardi.hu) sem szabad kihagyni, van egy igen barátságos látogatócentrumuk, üzemlátogatási (érdemes!) és kóstolási lehetőséggel. Ugyan mi nem próbáltuk, de – elsősorban csoportok számára – van egy ígéretesnek tűnő benti és kültéri éttermük is, kemencével. Egyébként a 2009. évi Destillata nemzetközi párlatversenyen az év pálinkafőzdéje díjjal is megjutalmazták az AP-t. Mi bodza, birs, bránátalma, körte, érlelt alma ízeket kóstoltunk, nos, nem akarok félművelt bikflangokkal bohóckodni, a lényeg az, hogy mindegyik végtelenül finom illatú, de eltérő erősség-érzetű volt, annak ellenére, hogy kivétel nélkül 40 %-osak voltak.

És végül lefojtásként nem szabad kihagyni az alkonyati sétahajókázást sem (menetrendek ITT), néhány további kedvcsináló képet feltettem IDE illetve a jobb oldali sávba.

Az ember időnként kieszi a mélyhűtőt. Nálam kb. 1 liternyi szárított vargányás áztatólé várt sorsára. Nekem naagyon ízlett!!

Hozzávalók:

• 2 fej hagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 20 dkg rizs
• ½ dl fehérbor
• szárított vargánya 1 liternyi áztatóleve
• 1-2 marék reszelt Grana Padano, vagy más kemény sajt
• só, bors
• chili
• 1-2 levél zsálya
• 10 dkg friss rókagomba

Elkészítés:

1. A hagymákat megdinszteltem, üvegesre pirítottam rajtuk a rizst, felöntöttem borral, hagytam, hogy elforrjon, majd merőkanalanként hozzáadtam az ízes levet (mindig csak akkor öntöttem fel a következő adaggal, ha az előzőt már beszívta a rizs), fűszereztem (kivéve zsálya, azt csak a végén adtam hozzá). Folyamatos kevergetés mellett készre főztem.
2. A rókagombákat kevés olajon pár perc alatt megpirítottam.
3. A rizottóra frissen reszelt sajtot szórtam, erre jött a rókagomba.

Még júliusban árultak cukkínivirágot a piacon, 1000 Ft/kg-os áron, próbaképpen vettem 6 darabot, 190 Ft-ért. Másoknál azt olvastam, hogy a töltelék elnyomhatja az egész ízét, ezért valami diszkrét hangvételre gondoltam.

Hozzávalók:

• 6 db cukkínivirág

A töltelékhez:

• 1-2 marék reszelt füstölt pizzamozzarella
• 1-2 ek tejföl
• só, bors
• cayenne bors
• tökmag apróra vágva

A bundához:

• 1 tojás
• 10 dkg liszt
• ½ dl tej
• víz
• só, bors

Elkészítés:

1. A cukkíni húsos részének száras végét levágtam, a virágból/-ról óvatosan kivágtam a bibét és a csészeleveleket.
2. A töltelék hozzávalóiból krémet kevertem, ezzel megtöltöttem a virágot (kicsit felhasítottam az oldalát, belekanalaztam, majd visszacsavartam eredeti formába).
3. A bunda hozzávalóiból sűrű palacsintatészta készült, ebbe mártottam bele az egész növényt és néhány perc alatt készre sütöttem.
4. Citrommal meglocsolva, majonézzel ettük.
   

Csak megerősíthetem a másoknál olvasottakat: finom, finom, de semmi rendkívüli. Persze ez előfordul olyan „gasztrolegendákkal”, amiket a híre messze megelőz, így óhatatlanul irreálisak vele szemben az elvárások. Ja, és egyszerre csak annyit süssünk ki, amennyit egy ültő helyünkben meg tudunk enni, ti. csak frissen jó.

Kaptam egy egész, belezett kecsegét (nem tudom, van-e rá kevésbé illusztratív kifejezés, hogy belül üres volt, de rajta volt a bőre, feje, uszonya, farka). Úgy döntöttem, hogy kapcsolatunkat – közös jövőnket megalapozandó – egy biztonsági fogással kezdem, így esett választásom a pörköltre. Sajnos nem leltem olyan receptre, ami teljes mértékben tetszett volna, így kb. úgy jártam el, ahogy azt az ember lánya egy bárminemű pörkölttel teszi. Maga a hal bő negyed óra alatt megfő, az idő nagy részét inkább ez előkészítés teszi ki.

Hozzávalók:

Elkészítés:

Túrós csuszával tálaltam. Igazi férfinépnek való étel.

Mint említettem, kissé le vagyok maradva a nyári élmények megörökítésével, így stichwortartig jöjjön most a június 20-i tihanyi levendulafesztivál, ahova a barátnői négyes- (alkalmi ötös-) fogattal leánybúcsú apropóján látogattunk el. Maga a fesztivál inkább eszköz volt, mint cél, azaz semmilyen előadást nem hallgattunk, nem tudtunk meg szupertitkos és tudományos infókat a levenduláról, hanem egyszerűen csak örültünk egymásnak, dumáltunk, vihogtunk (így egy alkalommal osztálykirándulóknak néztek minket), barangoltunk a környéken, menekültünk a vihar elől, dacoltunk a széllel, körbenéztünk a vásáron, levendulát szedtünk a szépséges lila mezőn, és – hogy valami blogvonatkozásút is írjak – kipróbáltuk a levendulateát.

Ez utóbbit bárki megteheti, egyszer mindenképp érdemes, nagyon különleges íze van, bár elsősorban elszánt versenyzőknek ajánlott. Nem kell hozzá más, mint orvosi tisztaságú (azaz nem permetezett) levendula. Vizet kell forralni, majd kb. 5-10 percig hagyni, hogy kb. 80 C-ra hűljön (hogy ne gyilkolja le az érzékeny illóolajakat meg hasonló hatóanyagokat), aztán 1-2 tk lemorzsolt levendulavirágot fel kell önteni a vízzel, lefedve kb. 10 percig állni kell hagyni, végül leszűrni. Esetleg egy picike méz. Levendulatea, kész!

Júliusban csendben voltam, nem volt kedvem pötyörészni, de azért történtek ám dolgok a konyhában! Példának okáért végigcsináltam a címben nevezett vizsgálatot, ami az esetleges tejcukor-érzékenységet hivatott kimutatni. Nos, nincs laktóz intoleranciám (gondolom most mindenki boldog megkönnyebbülésben oldódott fel), ennek ellenére úgy hiszem, a teszt során szerzett tapasztalataimnak helye van ezen a blogon, legalábbis azok számára, akik hasonló vizsgálat elé néznek és történetesen még időben idetévednek.

Az eljárás lényege ugyanis az, hogy a kétnapos tesztet (esetemben: hétfő, kedd) megelőző két napon (szombat-vasárnap), valamint a teszt első napján (hétfő) is rostszegény étrendet kellett tartani. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy CSAK burgonyát, tököt, karfiolt, sóskát és spenótot (leszárazva), almát /tesztet megelőző nap (vas., hétfő) csak kompót formájában/, fehér rizst és fehér lisztből készült termékeket, továbbá tojást lehetett ennem. Semmi egyéb zöldség, gyümölcs, olajos magvak, rostos ételek vagy rostos üdítők, vagy vaníliát tartalmazó eledelek nem jöhettek szóba. Elvileg fogyasztható pépes hús és tejtermék is, de nekem nem ajánlották, így kiesett a tök-, sóska- és spenótfőzelék, mert ezeket tejföllel ill. tejjel szeretem. A vizsgálatot megelőző nap (vas., hétfő) már kávé sem iható, a vizsgálat reggelén (hétfő, kedd) sem inni, sem enni nem szabad, valamint fogkrém, rúzs használata is tilos.

Na de akkor mit ettem? Igyekeztem a kreatív, kihívás-oldaláról megfogni a feladatot, így a következő fogások jutottak eszembe:

reggelinek:

tükörtojás pirítóssal, de lehetett volna bundás kenyér is

ebédnek, vacsorának:

karfiolpörkölt hagyma nélkül (jól jött volna egy kis asa foetida, mint a hagyma ízét pótló fűszer, de már későn kaptam észbe ahhoz, hogy beszerezzem, és végül is nem volt annyira kiáltó a hiánya) - recept ITT

focaccia (a Szakácsok könyve és Dolce Vita receptjét gyúrtam össze a saját ötletemmel, így langyosítottam 3 dl vizet, amibe belefőztem pár ág rozmaringot (így az ízét átvette, de – mint rostgyanús elemet, nem kellett belerakni), pár evőkanálnyi víz segítségével 1 zacskó szárított élesztőből és 1 tk cukorból kovászt futtattam, hozzáöntöttem 50 dkg BL 80-as liszthez, erre jött 1 csapott ek só, a maradék víz, 3 ek olivaolaj és frissen őrölt bors. Megkelesztettem, átgyúrtam, ketté vettem, a felét olajozott sütőlemezen kilapogattam, ujjaimmal benyomkodtam, aztán megkenegettem olívaolajjal. (Hogy kis ízt vigyek a dologba, az olajban korábban egész fokhagymát és rozmaringot hevítettem, majd hagytam kihűlni, szépen átvette az ízét, illatát, majd leszűrtem.) Végül megszórtam durva szemű sóval és kevéske vizet spricceltem rá. A lepénykét kelni hagytam addig, amíg a sütő 220 C-ra nem melegedett, majd 15 percig sütöttem, aztán levettem a hőmérsékletet 200 C-ra, és még adtam neki 15 percet (nem kell légkeveréses, hanem hagyományos üzemmód, a sütő alsó harmadán, hogy ne száradjon ki). Finom puha lett, mindamellett a szélét lehet kevés olívaolajba mártogatni (vaj helyett, jobb híján). A nyers tészta másik fele felhasználásig várakozhat a hűtőben.

rántott karfiol (vagy tök) majonézzel, fűszeres, tepsis burgonyával (leírását lásd a brassóinál, ITT)

csinálhattam volna krumplis tésztát is, de arra már nem került sor

mikor már úgy éreztem, kezdek belefulladni a szénhidrátba, üdítőleg hatott az almakompót (hámozott, magozott, cikkekre vágott almát kevés citromlével meglocsoltam, annyi vízzel felöntöttem, amennyi ellepte, jött bele némi cukor és méz, egész fahéj és szegfűszeg, aztán közepes lángon addig főztem, amíg az alma meg nem puhult – ez most tényleg fontos! – és langyosan, illetve jól behűtve fogyasztottam

Ja, a párolt almából csinálhattam volna sorbet-t is, kár, hogy csak most jutott eszembe!

Mióta munkahelyi melegétel utalvány boldog tulajdonosa vagyok, a korábbinál gyakrabban járunk étterembe. Eleinte lelkiismeretesen igyekeztem élménybeszámolókat írni, aztán szép lassan leszoktam róla. Most mégis kivételt teszek, mert immár második alkalommal ebédeltünk a Pastramiban (www.pastrami.hu), és teljesen odavagyunk érte.

Elvileg ridegnek kellene érzékelni a beton-fém belsőt, mégis kevés helyen éreztük ennyire oldottan magunkat: jópofa a látványkonyha, a pincérek kedvesek, a mosdóban kézápoló, pelenkázó, törlőkendő, a gyerekeknek játék, jöhet kutya, bicaj, laptop, stb.

Tetszik, hogy nem fél órába telik áttanulmányozni az évszakhoz igazított étlapot, mégis mindig találni rajta sok ígéretes fogást, ráadásul – legalábbis szerintünk – fővárosi viszonylatban ár-érték arányban is baráti áron.

Eddig a következő fogásokat kóstoltuk, és MINDEGYIK kiválóra vizsgázott:

Előételek:

Saláták:

Főételek:

Desszertek:

Remélem, hogy sikerül a jövőben is tartani ezt az irányt, szeretnénk még sokszor enni ezen a helyen!

Megkésett Barbie-korszakomat élem a konyhában :) Először volt a céklaleves, aztán a málnasorbet, most meg a ribizliszósz… Szóval ez egy egészen komoly, három darabos ciklus… végül is kijönne belőle egy pink-menü, ööö, ha nem irtóznék az import Valentin naptól és nem találnám a három fogást így együtt cikinek, akár még össze is hozhatnám… :)

Egyébként eredetileg úgy indultam a piacra, hogy most akkor veszek egrest és csinálok belőle szószt, aztán jött a pofon, hogy annak már se híre, se hamva, szóval újratervezés… akkor legyen ribizli, az is elég fanyar. Prímán fel lehet vele dobni egy kis husit, valakinél olvastam, hogy a lánya étteremben kacsamellhez kapott hasonlót, én most kiegyeztem egy kis egybesült karajjal*.

Hozzávalók:

• 50 dkg ribizli
• 4-5 ek cukor, ízlés szerint
• 1 kis pohár tejföl (15-17,5 dkg)
• 1 ek liszt

Elkészítés:

A ribizlit leszemeztem a cukorral feltettem rotyogni, rövid időn belül kipukkadtak a szemek, de azért még rámentem egy kis botmixerrel. Ahogy a málnánál, a mag a ribizlinél sem a barátom, így magamat nem kímélve áttörtem az egész masszát, beletelt vagy 5 percbe. Aztán vissza a lábasba, amit azért kicsit kiöblítettem, hogy az alján maradt magok ne rondítsanak bele a selymes összhangba. Aztán a már szokásos hőkiegyenlítéses tejfölös lisztes habarás módszeréhez folyamodtam.

Forrás: igazából tök egyedül rájöttem, mit hogy kell csinálni (mint édes jó Lajosunk), de azért megnyugtatólag hatottak rám Horváth Ilona biztató szavai is.

*Ugyan ez mellékszál, de azért leírom, hogy a karajhoz kakukkfűből, kevés paprikából, fokhagymából, borsból, majoránnából és rozmaringból álló fűszersót pici olajjal elkevertem, ezzel bedörzsöltem a húst, 4-5 órára állni hagytam, aztán 190 C-on először 20 percig fóliával letakarva, majd 30 percig a nélkül készre sütöttem.

Ilyen irreális színű ételt utoljára 2007 decemberében készítettem, meg most vasárnap, akkor viszont kétfélét is, mert a ribizliszósznak legalább ilyen élénk nyári árnyalata lett. Sütöttem mellé fél adagot Joanne Harris „Lawrence tortájából”, ami önmagában elég tömény, úgyhogy „muszáj” kiegészíteni egy ilyen könnyű kis gyümölcsös sorbet-vel.

Már eddig is főleg a tojás nélküli jeges édességeket szerettem (minek nekem extra sok fagyasztott fehérje?), de amióta rájöttem, hogy ezek a jégkásaféleségek is milyen krémesek tudnak lenni, egyre kevésbé hiányzik belőlük a tej(szín).

Hozzávalók:

• 50 dkg friss málna
• 18,5 dkg cukor
• 1 ek citromlé (huupsz, ez  kimaradt)
• 1 ek szőlőcukorszirup (öööö, ez is, most vettem észre, de ezek szerint nem is kell)

Elkészítés:

1. A cukrot másfél deci vízzel kis lángon összeolvasztom, 3 percig forrni hagyom. Hűlni hagyom.
2. A málnákat botmixerrel pépesítem, szitán áttöröm (ez nem kötelező, de szerintem megéri), majd a gyümölcsöt hozzáadom a cukorsziruphoz.
3. Elvileg egy éjszakát hűtőben kell pihentetni, hogy extra hideg legyen, de mivel siettem, inkább egy órára bepakoltam a mélyhűtőbe.
4. Mikor már jó hideg, fagylaltgépben kifagyasztom.

Akit érdekel, pár sorban megadom a torta receptjét is, ez fél adag, 17 cm átmérőjű tortaformához:

Hozzávalók:

• 12,5 dkg 70%-os étcsokoládé (megismerkedtem a Moser-Roth német csokival, szerintem jól bevált, a Lehelen vmi 350 Ft egy 12,5 dekás tábla)
• 9 dkg vaj (egészen pontosan 87,5 g) + 1 tk vaj
• 6 dkg cukor (62,5 g)
• 10 dkg őrölt mandula
• 2 tojás, szétválasztva

Elkészítés:

1. A sütőt előmelegítem 150 C-ra, a kapcsos tortaformát kibélelem sütőpapírral.
2. 9 dkg csokit és a 9 dkg vajból egy csipetnyit gőz fölött felolvasztok. Közben a 2 tojásfehérjét csipet sóval kemény habbá verem, félrerakom. A 9 dkg-ból visszamaradt vajat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a tojások sárgáját is, végül a mandulát és a csokit. Kanalanként eldolgozom benne a fehérjét, a masszát a formába töltöm, és 35 percig sütöm.
3. A maradék 3,5 dkg csokit az 1 tk vajjal megint vízgőz fölött felolvasztom (még az előző adag edényét se kell elmosni), egy zacskóba töltöm, a sarkát lecsípem, és csipkés mintában rácsíkozom a tortára (elvileg ilyen adaghoz 5 dkg csokit 2,5 dkg vajjal kéne összedolgozni és ezzel bevonni a tortát, de elég csokis ez már így is.)

Forrás:

Vicki Smallwood. Fagylaltok könyve. Alexandra, 2006., 204. old.

Joanne Harris – Fran Warde. A francia konyha. Ulpius-ház Könyvkiadó, Bp., 2004., 224. old.

Francia ribizlilikőr néven találtam ezt a receptet a Házpatika oldalon, de átkereszteltem, mert szerintem a likőrre kevéssé jellemző, hogy vörösborból készül. Mivel a kész ital ásványvízzel hígítandó, gondoltam rá, hogy fröccsnek nevezem, de az meg azért sántít, mert ugye fröccshöz nem nagyon adunk gyümölcsöt, legfeljebb uborkalevet… talán a szörp lenne a legmegfelelőbb, de az meg nem szokott alkoholos lenni… és hogy tényleg francia eredetű-e, azt meg már végképp nem tudom…

De legalább finom.

Hozzávalók:

• 1,5 kg fekete ribizli
• 0,75 l száraz vörösbor
• 2 szem szegfűszeg
• 1 darabka fahéj
• 1 kg cukor (a recept 2 kg-ot ír, de azt túl édesnek ítéltem)

Elkészítés:

A ribizlit megmostam, leszáraztam. Egy vastag falú edényben csak úgy magában, mindenféle víz nélkül feltettem rotyogni, amíg a gyümölcs fel nem hasadt. Ekkor lehúztam a tűzről. Hogy még jobban ki tudjon jönni az íze, botmixerrel jól áttörtem. Beledobtam a fűszereket, felöntöttem a borral és 4 napig hideg helyen érleltem (akkor még kánikula volt, tehát a hűtőben) és mindennap kevertem rajta egyet. Mikor lejárt az érés ideje, hozzáadtam a cukrot és addig melegítettem, amíg fel nem olvadt (igazából a lé annyira savas még ilyenkor, hogy a cukor szinte melegítés nélkül felolvad). Jól elmosott, forró vízzel kiöblített üvegekbe töltöttem. Összesen 1,95 l lett, és szerény számításaim szerint 1:8-as hígítási aránnyal számolva az alkoholtartalma kb. 0,5-0,6 %.

Ásványvíz helyett felönthetjük tonikkal is, de csurgathatjuk fagyira is.

Kaptam egyik munkatársamtól egy kis doboz vargányaport, kiválóan feldobta az egyszerű csiperkéből főzött paprikás köretének szánt nokedlit. Nem egy világmegváltónak szánt recept, pusztán a saját változat lejegyzése.

Hozzávalók:

A paprikáshoz:

• 1 kg csiperke megpucolva, cikkekre vagy szeletekre vágva (én utóbbi formában szeretem)
• 2 fej hagyma
• 10 dkg szalonna (elhagyható, helyette 1-2 ek olaj)
• 1 ek pirospaprika
• 1 doboz tejföl
• 1 ek liszt
• petrezselyem
• só
• bors

A nokedlihez:

• 1 ek gombapor
• kb. 29 dkg liszt (szárított gombával együtt legyen összesen 30 dkg)
• 1 tojás
• 2-3 dl víz

Elkészítés:

1. A szalonnát kockákra vágom (Régebben láttam egy jó kis trükköt, amivel nem kell vágáskor szerencsétlenkedni az össze-vissza csúszkáló darabkákkal: ha bőrös szalonnánk van, vágjuk csíkokra úgy, hogy a bőrét ne vágjuk át, aztán fordítsuk el 90 fokkal, úgy is vágjuk be a bőréig, így „szalonnaoszlopokat” kapunk. Végül fektessük oldalára, és a tetejéből a bőre felé haladva vágjuk fel kockákra. Jó nem?).
2. Szóval a szalonnakockákat kiolvasztom (vagy olajat hevítek) és ezen megdinsztelem az apróra vágott hagymát. Lehúzom a tűzről, megszórom pirospaprikával, elkeverem, öntök rá 1-2 dl vizet, nehogy megkeseredjen. Rászórom a gombát, petrezselymet, fűszerezem, és fedő alatt puhára párolom. Ha már puha, lisztes tejföllel behabarom.
3. A nokedli hozzávalóit összekeverem (nem kell sokáig kavarni, épp csak eldolgozni) és forró, sós vízbe szaggatom, néhány perc alatt megfőzöm. Kész.

Évekig szentül meg voltam róla győződve, hogy én bizony egyáltalán nem szeretem az egrest. Pedig de! Na jó, valószínűleg rávetítettem a gyümölcsre a még most is „sajgó” élményt, amikor gyerekként a telken „betakarításkor” rendszerint nekem kellett megküzdenem a piszkebokor tüskéivel. Nos, mivel 1-2 éve a gomba évtizedes száműzetés után már sikeresen visszatért a konyhánkba, úgy gondoltam, jó lesz tenni egy próbát a többi tiltólistással is, most épp pöszmétével. Mondjuk nyers állapotában még most sem vagyok oda érte, összehúzza a savanyú a számat, tele van maggal, szőrös… de feldolgozva, pl. egy ilyesfajta fagylalt formájában… na az egészen más. Azt hiszem az idei gyümölcsszezon abszolút befutójával van dolgom.

Ugyan a recept nem írta, én – magfóbiától indíttatva – átpasszíroztam, könnyen megy, megéri plusz mosatlant csinálni meg az eredetihez képest némileg több egrest venni miatta. Jaa, és külön piros pont, hogy tojássárgája sem kell bele (tehát nincs fehérjemaradék), mégis naaagyon krémes!

Hozzávalók:

• 45-47 dkg egres
• 7,5 dkg cukor
• 3 dl tejszín
• 4 ek bodzavirágszörp (kedvencem a Méhes Mézes, pl. Lehel piacon a mézesnél vagy néhány gyógyszertárban kapható)

Elkészítés:

1. A piszkét leszáraztam, a kis bajuszkáit (vagy hogy hívják?) is lecsíptem, majd 0,5 dl vízzel felraktam főni. Közepes lángon néhány perc alatt megpuhult. Átszűrtem, és szerencsére pont 37 dkg püré lett, épp, amennyi kellett a recepthez.
2. Ekkor hozzáadtam a cukrot és még visszatettem a lángra annyi időre, amíg a cukor fel nem olvadt. Eztán jött hozzá a tejszín és a szörp, majd egy éjszakán át hűtőben pihentettem.
3. Másnap fagylaltgépben kifagyasztottam.

Már látom magam előtt az egreskrémet, meg levest…

Forrás: Vicki Smallwood. Fagylaltok könyve. Alexandra, 2006., 64. old.

A héten kiugróan magas volt a konyhánkban a magyaros ízvilág aránya. Biztos másnak is vannak hosszabb-rövidebb korszakai, hogy épp mire fáj a foga… megfigyeltem, hogy nyár elején rendre elfog a nosztalgia, gondolom a szünidőt sírom vissza, és innen már csak egy asszociáció-ugrásra van nagymamám falusi nyári konyhája (a „kiskonyha”, ahogy mi hívtuk), és az azzal szorosan összefonódó illatok. Így hát a lecsó után pár napon belül töltött paprika is került az asztalra.

És hogy utaljak a címre, én ezt is habarom, mint szinte mindent, amit a Horváth Ilona-féle nagykönyv rántással vagy tejföllel megpúpozva készít. A legjobb-egészségesebb persze turmixolással vagy esetleg keményítővel sűríteni, de a magyaros ételekbe legtöbbször kell az a bizonyos plusz íz, és ha már így állunk, én sokkal inkább szeretek habarni, mint rántani, mivel az szépen le is kerekíti az ízeket. Habarok én szinte mindent, legyen az leves gyümölcsből (meggy-, szeder-, alma), zöldségből (zöldbab-, szárazbab-, karalábé-, indiai, frankfurti), vagy épp egytálétel (csirke-, gomba-, vagy harcsapaprikás, burgundi marhatokány, paradicsomfőzelék, netán erdei gombás csirkeragu), vagy újabban gyümölcsszósz.

Minden esetben ugyanúgy készítem: egy kis doboz tejfölt (15-17,5 dkg) 1 ek tejföllel csomómentesre keverek, aztán a forró levesből/szaftból merek rá egy evőkanálnyit, azzal jól elkeverem, majd ezt még 2-3-szor megismétlem, tehát hőkiegyenlítést végzek. A habarandó ételt lehúzom a tűzről, hozzáöntöm az ekkorra már jócskán langyos tejfölös keveréket, ami így nem csapódik ki. Végezetül még egy-kettőt rottyantok rajta és kész is.

Hozzávalók:

• 40 dkg darált hús
• 10 dkg rizs
• 1 ek olaj
• 1 fej hagyma
• 1-2 tk Gabojsza házi fűszersójából, tényleg csak ajánlani tudom
• 8 db tölteni való paprika
• só
• bors
• 2 l
• Paradicsomlé
• 1 ek liszt
• 1 kis doboz tejföl

Elkészítés:

1. Kicsit máshogy készítem, mint Horváth Ilona. Először is a rizst nem félig, hanem teljesen megfőzöm, így is össze fog állni a töltelék, de nem kockáztatom azt, hogy a duzzadástól szétreped a paprika. Szóval a főtt rizst elkeverem 1 ek olajon megdinsztelt hagymával és a hússal, ill. ízesítem sóval, borssal, fűszersóval.
2. A paprikák csumáját kivágom, kiütögetem belőlük a magokat és megtöltöm őket a keverékkel. Szorosan egy lábas aljára fektetem őket (illusztráció ITT), majd rájuk öntök – és itt jön a második különbség – 2 liter paradicsomlevet (tehát nem paradicsompürés sós vizet). A paprikákra fejjel lefelé ráborítok egy lapos tányért (vagy kistányért, a lábas méretétől függően), ez megakadályozza, hogy a paprikák a lé tetején úszkáljanak. A töltött paprikát közepes lángon 30-45 percig főzöm.
3. Ekkor egy paprikát kettévágok, hogy megnézzem, kész van-e, majd egy jénaiba átköltöztetem az összeset. A visszamaradó ízes paradicsomlevet a bevezetőben leírtak szerint behabarom, ha kell, sóval, borssal, cukorral beállítom a végleges ízét. 

Príma nektarint kaptam a piacon, olyan érett volt, hogy még a héját is könnyedén le lehetett húzni, ezért nem is volt szükség arra, hogy leforrázzam. A nézőközönség összezavarása végett sárgabarack kísérettel tálaltam.

Hozzávalók:

• nettó 60 dkg hámozott, magozott nektarin
• 5 dkg cukor
• 4 ek Framboise (francia málnapálinka) hiányában finn törpemálna likőr (Lakka cloudberry liqueur), végül is az is málna

Elkészítés:

1. A gyümölcshúst egy lábasban kis lángon melegítjük a cukorral és 1 dl vízzel addig, amíg a cukor fel nem olvad. Egy éjszakára hűtőbe tesszük.
2. Másnap az alkohollal együtt leturmixoljuk és fagylaltgépben kifagyasztjuk.

Eredeti recept: Vicki Smallwood. Fagylaltok könyve. Alexandra, 2006., 220. old.

Ifjú gyermekkoromban utáltam a lecsót, pontosabban a kis pöndörödő paradicsomhéj-cafatkákat, szóval nem is ettem meg engedelmes óvodás módjára, csak megpróbáltam a lehetetlent: kihalászgatni az egyvelegből az egyébként felettébb finom lecsó-ízű rizsszemeket. Ezt a gondos válogatást kívülről – tévesen – az étel turkálásaként interpretálta az anyukám ;)

Az ember felnőve rájön, hogy az álmok azért vannak, hogy ha lehet, megvalósítsuk őket (fúúú, de amerikai!), és ehhez jelen esetben nem is kell más, mint meghámozni a paradicsomot. Ollé!

És ami a harmonikus együttélést illeti: férjem a tojásos, én a rizses iskolára esküszöm. No problemo, a kompromisszum jegyében készítek egy családi alapot, aztán a végén adagonként cifrázom tovább:

sajnos időközben besötétedett...

Hozzávalók:

• 5 dkg szalonna (elhagyható, helyette 1-2 ek olaj)
• 1 fej vöröshagyma
• 4 db tv paprika
• 1 tk pirospaprika
• 7-8 db paradicsom
• 5-10 dkg kolbász (elhagyható, de nem érdemes)
• só
• bors
• Bad Ischler Bio 7-fűszersó (elhagyható)

Elkészítés:

1. A paradicsomok feje búbját kereszt alakban bevágtam, forrásban lévő vízben max 1 percig forráztam, leöblítettem hideg vízzel és lehúztam a héjukat. Kockákra vágtam.
2. A hagymát apróra metéltem, a tv paprikákat félkörökre, a kolbászt meg karikába.
3. Közben a saját rizsadagomat feltettem főni (só, fűszersó).
4. A hagymát a szalonna kisütött zsírján/olajon megdinszteltem, erre jöttek a tv paprika karikák, ezeket kicsit megpirítottam. A tűzről lehúzva szórtam rá édesnemes őrölt paprikát, majd rázuttyintottam a paradicsomot. Fűszerezés, kolbász. Lefedve, alacsonyabb lángon puhára pároltam az egészet (esetleg időközben lehet pótolni egy kevés folyadékot, ha még nincs kész.) Ez a bázis, aztán bevetettem még egy serpenyőt, amiben külön-külön összeállítottam az adagokat:
5. A tojásoshoz először pici olajon habart tojást sütöttem, és csak a végén kanalaztam hozzá a kívánt mennyiségű lecsót. Tudom, hogy fordítva szokták csinálni, de úgy nem túl meggyőző számomra, hogy tényleg megfőtt az a tojás.
6. A rizseshez pedig az aktuális adag lecsót kicsit összerotyogtattam a kívánt mennyiségű rizzsel.

Na ez meg úgy volt, hogy ismét csak maradékokat kellett a defenesztrálás elől a tányérra menekíteni (a két versenyző: csirkemell és szalonna). Csúnyácska lett az istenadta, de nagyon finom, a szó nemes értelmében vett "házias" ízű. Az arányok betartásától ezúttal is könnyed búcsút vettem, de hát ugyebár nem egyensúlytésztáról van itten szó.

Hozzávalók:

• csirkemellfilé (valaki segítsen már, hogy mondjuk, hogy egy párnak a fele – tehát a csirke fél melle?!?)
• nehány szelet baconszalonna
• pár gerezd fokhagyma, reszelve (esetleg fokhagymakrém)
• 1 tk mustár
• kb. 20 dkg tejföl
• só
• bors

Elkészítés:

1. A húst vékony szeletekre vágtam, két fólia között enyhén kiklopfoltam. Sóztam, borsoztam.
2. A szalonnát kockákra vágtam, majd elkevertem a fokhagymával, mustárral, tejföllel, még ízlés szerint sóztam, borsoztam.
3. A sütőt előmelegítettem 180 C-ra, kiolajoztam egy akkora tepsit, amibe a szeletek se nem túl kényelmesen, se nem túl szorosan elférnek.
4. A húsokat belemártogattam a tejfölös keverékbe és leparkettáztam velük a tepsi alját. A maradék keveréket a tetejükre kanalaztam.
5. Alufóliával letakarva sütöttem fél órát, és még annyit, amíg egy kis színt kapott.

Péter Jánosné – Wasztl Anna Szárnyasételek c. könyvéből kiindulva

Nagyon szeretem A.O. műsorát (Fresh with Anna Olson/Csak frissen!-Tv Paprika), igaz, ő nem Prince Edward-szigetén él, hanem a Nigaránál, mégis Anne Shirley jut róla eszembe a Zöld Oromból :) Mindig süt a nap, minden szép színes, tiszta, friss, csupa boldog, mosolygós arc … tudom, hogy ilyen csak a mesében főzőműsorokban van, de mégis olyan jó elhinni…

Ennek a salátának az ötletét az egyik epizódból vettem (ITT az összes), néhány szem krumpli meg egy marék fekete olajbogyó felhasználása okán, de nem nagyon stresszeltem rá az arányokra, mehet minden ízlés szerint. Ez itt a hiánygazdaság okán kb. 2-3 adagra való köret.

Hozzávalók:

• 30 dkg apró szemű krumpli
• 1 marék fekete olajbogyó
• 4-5 szem aszalt paradicsom
• 2 ek az aszalt paradicsom olajából
• 1 ek citromlé
• néhány levélnyi friss bazsalikom
• 1-2 gerezd fokhagyma, reszelve
• só
• bors

Elkészítés:

1. A krumplit héjában megfőztem, meghámoztam. Mikor kihűlt, félbevágtam.
2. Közben karikákra vágtam az olajbogyót, csíkokra az aszalt paradicsomot, és cafatkákra a bazsalikomot.
3. Az öntethez összekevertem az olajat a reszelt fokhagymával és a citrommal, sóztam, borsoztam.
4. 1) + 2) + 3) = saláta