Ráálltam a sorozatgyártásra :) Az almás crumble után kipróbáltam egy erdei gyümölcsös változatot is, egyszerűen annyi, hogy egy doboz (30 dkg) fagyasztott keveréket kicsit átpároltam 1-2 ek cukorral és citrommal, mazsola nélkül. A morzsa és a sütési mód ugyanaz. (Egy adag tészta, 4 tálkába elosztva) Mivel elég sok levet enged, így egy kicsit maga alá temette a tészta egy részét, de a végére félig lekvár állagúra sült össze. Utólag olvastam olyan verziót is, hogy a még fagyott gyümölcsöt 10 dekánként össze kell keverni 1 tk kukoricaliszttel és 2 tk vaníliás cukorral, aztán rászórni az ugyancsak fagyott morzsát és úgy sütni meg. Gondolom úgy kevésbé plöttyed össze.

Ja, és a lényeg, ez is nagyon bejött, szerintem nyáron szakmányban fogom sütni a morzsát, mindig az épp aktuális gyümölccsel, kis vaníliafagyival körítve...

Hogy ez mennyire finom és egyszerű! Nem is tudom, miért nem próbáltam ki eddig! Én az itt írt mennyiség felét készítettem el, egyszemélyes adagokban, így három felfújtas tálnyi lett belőle. Eredetileg vaníliaszósz járna hozzá, de szerintem itt is jó a meleg – hideg kombináció, így cukros tejfölt ettünk hozzá, de vaníliafagyival sem lehet utolsó.

Hozzávalók:

• 3-5 dkg mazsola
• kevés rum, nálunk brandy
• 5 dkg dió – ez nálunk kimaradt, nem szeretem a diót, viszont ugyanennyi szeletelt mandulát el tudnék rajta viselni
• 2 közepes alma (vagy 3 körte)
• kevés citromlé
• ½ tk fahéj
• 10 dkg liszt
• 5 dkg + 2 ek cukor
• 5 dkg + 1 ek vaj

Elkészítés:

1. Előmelegítettem a sütőt 190 C-ra (légkeveréses 170 C) és kivajaztam 3 szufléformát.
2. Egy lábasban a mazsolát felforraltam annyi alkohollal, amennyi épp ellepte, majd hagytam hűlni.
3. Az almát megpucoltam, 2 cm-es kockákra vágtam, 2 ek cukorral és egy pici citromlével fedő alatt puhára pároltam.
4. Közben aprítógépben összedolgoztam a lisztet 5 dkg vajjal és ugyanennyi cukorral, amíg nedves homok állagú nem lett.
5. A párolt almát a tálakba kanalaztam, megszórtam a mazsolával és a fahéjjal, ha lett volna, erre jött volna a mandula, majd az egészet lezártam a morzsával.
6. A tálkák kb. 20 perc alatt sültek aranybarnára, ha egyben, kb. fél literes jénaiban vagy kerámia tálban sütöttem volna, 25-30 perc kellett volna neki.

Nálunk a Pavlova torta az állandó családi repertoár része, és ahogy az lenni szokott, az ilyen receptek állandóan csiszolódnak-változnak, míg az ember rátalál az igazira. Az első változat sem volt rossz, viszont már jó ideje kicsit máshogy készítem. A mostaninál (Nigella receptje alapján) sokkal ropogósabb a kéreg, ezáltal könnyebben leválik a sütőpapírról és úgy általában könnyebben szeletelhető – már aki szeleteli, mert mi csak úgy á la natur két oldalról kanállal esünk neki.

Hozzávalók:

• 4 tojásfehérje (fagyasztott, felengedett)
• csipet só
• 25 dkg kristálycukor
• 2 tk kukoricaliszt
• 1 tk fehérborecet, illetve esetünkben mézes almaecet
• pár csepp vanília
• 2,5 dl tejszín + 1 ek cukor
• valami savanykás gyümölcs, pl. nálunk mindig meggy, amennyit az ember rá tud púpozni a tetejére

Elkészítés:

1. A sütőt előmelegítem 180 C-ra (légkeveréses 160 C). Egy tepsire sütőpapírt terítek, aminek a hátoldalára (mélytányér segítségével) előzőleg egy kb. 21 cm átmérőjű kört rajzoltam. (Aki nem akarja, hogy halmozáskor csúszkáljon a sütőpapír a lemezen, „ragassza” hozzá egy-egy pötty vajjal vagy a már felvert habbal.)
2. A tojásfehérjéket csipet sóval félkeményre verem, majd evőkanalanként hozzáadom a cukrot, és addig verem, míg kemény, fényes habot nem kapok. Ekkor beleszitálom a kukoricalisztet, hozzáöntöm az ecetet és a vaníliát, és kanállal óvatosan összeforgatom, míg egynemű nem lesz.
3. Henger alakban a sütőpapírra halmozom – a felszíne lehetőség szerint vízszintes legyen, mivel sütéskor egy picit meg fog nőni és ha nagyon púpos lesz, akkor könnyen lecsúszik róla a gyümölccsel terhelt tejszínhab.
4. A habcsókot beteszem a sütőbe, a hőmérsékletet rögtön mérséklem 150 C-ra (légkeveréses 130 C), és 75 percig sütöm. Mikor kész, sütőpapírostul rácsra teszem hűlni, majd átültetem egy tálra.
5. A tejszínt a cukorral felverem, a már kihűlt habcsókalapra halmozom, megpúpozom tetszés szerinti savanykás gyümölccsel.

A mélyhűtőben ijesztő méreteket öltött a fagyasztott tojásfehérje, így valami nagyágyúra volt szükség. Az eredeti nevén angel food cake névre hallgató süti is ilyen, egészen pontosan egy tucat fehérjét lehet vele elhasználni. Nevét állítólag onnan kapta, hogy olyan légies, illetve a csokoládé nélküli változat olyan fehér, hogy az angyalok eledeléhez hasonlatos. A sikerhez az alábbi trükköket kell betartani:

a) A nyers tésztát kivajazatlan, sütőpapír nélküli kapcsos koszorúformába kell önteni. Ennek a következő pont miatt van jelentősége:

b) Sütést követően a kész süteményt fejjel lefelé állítva kell hűlni hagyni, különben összeesik. Ehhez, ha nincs spéci pöckökkel ellátott formánk, úgy vagy tegyük fejjel lefelé egy rácsra, vagy húzzuk egy üveg nyakára.

c) Szeletelni recés késsel lehet, a sima kés ugyanis összenyomja a habszerű tésztát.

Hozzávalók (1 csésze = 2,5 dl):

• 1,5 csésze cukor
• 1 csésze finomliszt
• ¼ csésze cukrozatlan kakaópor
• ¼ tk só
• 12 tojásfehérje (lemérve 1,5 csésze)
• 1 tk citromlé
• 1 tk vaníliakivonat

Elkészítés:

1. A sütőt előmelegítjük 165 C-ra.
2. Összekeverjük a lisztet, a kakaóport és 1 csésze cukrot.
3. 1 csipet sóval közepes keménységűre verjük a tojásfehérjét, a citromlevet és a vaníliát, majd kanalanként hozzákeverjük a maradék ½ csésze cukrot, félkeményre verjük.
4. Műanyag spatulával ¼ csészényi adagokban hozzászitáljuk és beleforgatjuk a félretett száraz anyagokat.
5. A tésztát egy kb. 25 cm átmérőjű, kivajazatlan kapcsos koszorúformába öntjük, és a sütő alsó rácsán 45-55 percig sütjük (tűpróba). Fejjel lefelé fordítva hagyjuk a formában kihűlni.

Ritkán eszünk diót, egyrészt, mert könnyen beleszalad az ember egy-egy keserűvé avasodott példányba, másrészt mert már rövid nyammikázás után is kicsapja a szánkat. De ha az ember kap egy zacskó bontott házi diót, azt meg kell becsülni. A mákkal egyetemben ezt is (mély)hűtőben tartom, talán tovább eláll, és (ha szükséges,) csak felhasználás előtt darálom meg. Annak ellenére, hogy férfi szemmel nézve van benne egy-két elrettentő hozzávaló (úgy mint teljes kiőrlésű, alias fűrészporliszt, meg répa), aggodalomra semmi ok, az eredmény nagyon finom, gyorsan elfogyott.

Hozzávalók:

• 12,5 dkg liszt
• 12,5 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 1,5 kk sütőpor
• ½ kk szódabikarbóna
• 10 dkg dióbél + esetleg 12 csinos darab a díszítéshez
• ¼ kk őrölt szegfűszeg
• ¼ kk őrölt fahéj
• csipet frissen reszelt szerecsendió
• 15 dkg sárgarépa
• 1 tojás
• 2 dl tej
• ½ dl olaj
• 15 dkg barnacukor

Elkészítés:

1. A sütőt előmelegítettem 190 C-ra (légkeveréses 170 C), kibéleltem mignonformával egy muffinsütőt (vagy kivajazzuk). A répa kétharmadát kis, a maradékot pedig nagy lyukú reszelőn lereszeltem, a diót kb. borsónyi nagyságú darabokra aprítottam.
2. A száraz anyagokat elkevertem egymással. A tojást kézi habverővel habosra kevertem a cukorral, hozzáöntöttem a tejet és olajat. Végül belekerültem a szárazanyagok, a répa és a dió.
3. A 12 formába kanalaztam,, gondoltam, kicsinosítom 1-1 fél dióval a tetejét, amit csak óvatosan a tetejére dobtam, remélve, hogy nem süllyed el.
   
4. 35-40 perc alatt kisütöttem (tűpróba).

Már le se merem írni, de a plágium vádjától még jobban félek: szóval már megint Stahl Judit.

A brownie(s), mint jellegzetes amerikai sütemény receptjével először Stahl Juditnál (Gyorsan, valami finomat!) találkoztam, és ez a verzió annyira bevált, hogy azóta is rengetegszer készítem, ismerősök körében babért aratok vele stb. Mivel kevés hozzávalóból, gyorsan készül, így legtöbbször hirtelen felindulásból sütöm. Mivel most épp nem volt semmilyen csonthéjas otthon, amivel egyébként a tetejét meg kellene szórni, így egy kicsit módosítottam a recepten, és így az eredetinél még izgalmasabb ízvilága lett!

Hozzávalók (zárójelben a mostani változat):

• 1 tk puha vaj vagy olaj a tortaforma kikenéséhez
  
• 10 dkg étcsokoládé
  
• 10 dkg liszt
  
• ½ tk sütőpor
  
• 2 dkg cukrozatlan kakaópor
  
• 2 nagy tojás
  
• 2 tk instant kávé
• szűk 1 dl semleges ízű olaj
  
• 1 maroknyi mandula (helyett most egy púpos ek házi kandírozott mandarinhéj, de cukrozott narancshéj is lehet; megszóráshoz barnacukor)

Elkészítés:

Még mindig nem fogyott el a tojásfehérje, és még mindig szeretjük a Pavlovát…

Hozzávalók (eredetileg 6 tojásból, de én lekicsinyítettem):

• 4 vagy 6 tojásfehérje
• 20 vagy 30 dkg cukor
• 2 vagy 3 ek szitált kakaópor
• ⅔ vagy 1 tk balzsam- vagy vörösborecet
• (5 dkg étcsokoládé, darabokra vágva – én kihagytam)

tetejére:

• tejszínhab (nálam 2,5 dl)
• 2-3 grapefruit

Elkészítés:

1. A sütőt előmelegítettem 180 C-ra. Egy tepsit kibéleltem sütőpapírral, aminek hátoldalára előtte egy kb. 21-23 cm átmérőjű kört rajzoltam.
2. A tojásfehérjét egy csipet sóval keményre vertem, majd kanalanként hozzáadva a cukrot addig vertem, amíg fényes nem lett. Ekkor beleszitáltam a kakaóport és hozzáöntöttem az ecetet, és hablapáttal egyneművé kevertem.
3. A sütőpapírt a körön belül kikentem vajjal (így biztos, hogy nem ragad rá a habcsók), majd a tojáshabot a körön belül maradva csinosan ráhalmoztam. Amint beraktam a sütőbe, a hőmérsékletet csökkentettem 150 C-ra, és 1 és ¼ óráig sütöttem a süteményt. A sütés végén a sütőajtót egy fakanállal kitámasztottam, és úgy hagytam kihűlni a Pavlovát.
4. A tejszínhabot habbá vertem, a grapefruitokat pedig gerezdekre szedtem és lehártyáztam. Ezekkel púpoztam a tortát. (A mi ízlésünknek a grapefruit magában nagyon savanyú, így egy kevéske cukrot is szórtunk rá, ami a gyümölcs levében megolvad, nagyon finom.)
   

Hozzávalók:

• 60 dkg pulykamell
• 1 narancs
• 8-9 dkg aszalt áfonya
• 6 dkg vaj
• 25-30 dkg (nálam másnapos) cornbread
• 1 tojás
• ½ tk őrölt fahéj
• kevés olívaolaj
• alufólia
• szárított zöldségkeverék

Elkészítés:

1. Az áfonyát fél narancs reszelt héjával és levével egy lábasba raktam, közepes lángon kicsit felmelegítettem, hogy az áfonyaszemek kissé megduzzadjanak. Hozzászórtam a fahéjat, megolvasztottam benne a vajat. Két kezem közt belemorzsáltam a kukoricakenyeret. Mivel így picit száraznak tűnt, kevés narancslevet még locsoltam hozzá (de nem sokat, mivel jött még bele tojás is). Kicsit hagytam hűlni.
2. Közben a pulykamellből igyekeztem 6 szeletet vágni, melyeket fólia között kissé kiklopfoltam. Sóztam, borsoztam.
3. Mikor a töltelék már kihűlt, azt is sóztam, rózsaborssal ízesítettem. Ezen a ponton megkóstoltam, hogy jó lesz-e az íze. Aztán hozzákevertem a kissé elkevert tojást, így egy se nem száraz, se nem túl ragacsos masszát kaptam. Ezeket elosztottam a hússzeleteken.
4. Téptem hússzeletenként 2-2 alufólianégyzetet, kettesével lefektettem őket, kevés olívaolajat csurgattam a közepükre, azt szétkentem. Erre ráraktam a pulykaszeletet a töltelékkel, majd a húst felgöngyöltem, végül szaloncukorszerűen szorosan becsomagoltam az alufóliába úgy, hogy lehetőleg légmentesen zárjon: ehhez a göngyöleggel párhuzamos széleket több rétegben összehajtottam úgy, hogy a húst egy szoros alu-henger vegye körül, majd a széleket jól összecsavartam.
5. Választottam egy olyan lábast, amiben egymás mellett elfértek a húscsomagok, pár cm-nyi vizet forraltam benne, beleöntöttem kevés szárított zöldségkeveréket, kissé sóztam, és beleszeleteltem a narancsok megkopaszított, kifacsart héját is. Ebbe az ízesített lébe raktam a húsokat, és lefedve 45 percig pároltam őket, időnként megforgatva. (Azért választottam ezt az olajban sütés helyett, mert így biztos lehettem abban, hogy a göngyölegek megtartják formájukat, nem fröcsög az olaj és „diétásabb” is.)
6. Mivel a kenyértöltelék miatt elég laktató, mi csak rizst ettünk hozzá.

Hozzávalók:

• 23 cm-es szögletes forma
• 17,5 dkg kukoricaliszt (elvileg kukoricadara is jó, de nem próbáltam)
• 12,5 dkg liszt
• 4,5 dkg kristálycukor
• nagy csipet só
• 1 ek sütőpor (ez egy csomagnak felel meg)
• 2,5 dl zsírdús tej
• 1 tojás
• 4,5 dkg olvasztott, majd kihűtött vaj

Elkészítés:

1. A sütőt előmelegítjük 200 C-ra (légkeveréses 180 C). A formát kibéleljük sütőpapírral.
2. A kukoricalisztet, lisztet, sütőport, cukrot és sót egy nagy keverőtálba öntjük. Egy mérőpohárban elkeverjük a tejet, tojást és az olvasztott vajat, majd ezt fakanállal hozzákeverjük a szárazanyagokhoz. Így egy gyanús kinézetű ragacsot kapunk, amit próbáljunk elegyengetni a formában.
3. 20-30 percig sütjük, tűpróbával.

• 56 g barnacukor
• fél narancs reszelt héja
• 0,5 dl brandy + 0,5 dl erős kávé (én 0,9 dl brandy + 1-2 ek forró vízben feloldott kávéval csináltam, de úgy elég erős lett a brandy íze)
• 3 dl tejszín
• tálaláshoz: (kakaóbab), babapiskóta

Elkészítés:

1. A barnacukrot és a narancs reszelt héját felöntöm brandyvel és kávéval. Az eredeti recept szerint 0,9 dl erős feketekávét kellene hozzáadni 0,9 dl brandyhez, de én féltem, hogy így már túl sok lesz a folyadék ahhoz, hogy a tejszínhab elbírja (az angol double cream biztos felvenné), így pár ek forró vízben 3 tk kávét oldottam fel, azt hagytam kihűlni, és így öntöttem hozzá a cukorhoz és 0,9 dl brandyhez. (Az elkészült édesség így elég erősen alkoholos lett, ha ennél enyhébbet akarunk, az elegy legyen 0,5 dl brandy 0,5 dl kávéval.)
2. A folyadékot a tejszínhez öntöttem és magas falú edényben elkezdtem habverővel verni. Bevallom, féltem, hogy a tejszínhab felverődik-e így – eddig mindig úgy csináltam, hogy a félig felvert tejszínhez öntöttem csak hozzá a többi folyadékot -, de mivel a recept így írta, gondoltam, kipróbálom. Addig vertem, míg végül egy félkemény habot kaptam. Tényleg 5 perc az elkészítése és igen finom.
3. A tetejére szórtam kevés kakaóbab-darabkát. Szerintem nagyon illik hozzá a babapiskóta.

Forrás: Banks – McFadden – Atkinson. Nagy Kávéenciklopédia. Jószöveg Műhely, Budapest, 2004., 160. old.