juc

Francia ribizlilikőr néven találtam ezt a receptet a Házpatika oldalon, de átkereszteltem, mert szerintem a likőrre kevéssé jellemző, hogy vörösborból készül. Mivel a kész ital ásványvízzel hígítandó, gondoltam rá, hogy fröccsnek nevezem, de az meg azért sántít, mert ugye fröccshöz nem nagyon adunk gyümölcsöt, legfeljebb uborkalevet… talán a szörp lenne a legmegfelelőbb, de az meg nem szokott alkoholos lenni… és hogy tényleg francia eredetű-e, azt meg már végképp nem tudom…

De legalább finom.

Hozzávalók:

• 1,5 kg fekete ribizli
• 0,75 l száraz vörösbor
• 2 szem szegfűszeg
• 1 darabka fahéj
• 1 kg cukor (a recept 2 kg-ot ír, de azt túl édesnek ítéltem)

Elkészítés:

A ribizlit megmostam, leszáraztam. Egy vastag falú edényben csak úgy magában, mindenféle víz nélkül feltettem rotyogni, amíg a gyümölcs fel nem hasadt. Ekkor lehúztam a tűzről. Hogy még jobban ki tudjon jönni az íze, botmixerrel jól áttörtem. Beledobtam a fűszereket, felöntöttem a borral és 4 napig hideg helyen érleltem (akkor még kánikula volt, tehát a hűtőben) és mindennap kevertem rajta egyet. Mikor lejárt az érés ideje, hozzáadtam a cukrot és addig melegítettem, amíg fel nem olvadt (igazából a lé annyira savas még ilyenkor, hogy a cukor szinte melegítés nélkül felolvad). Jól elmosott, forró vízzel kiöblített üvegekbe töltöttem. Összesen 1,95 l lett, és szerény számításaim szerint 1:8-as hígítási aránnyal számolva az alkoholtartalma kb. 0,5-0,6 %.

Ásványvíz helyett felönthetjük tonikkal is, de csurgathatjuk fagyira is.

Hozzávalók:

• 12,5 dkg méz
• 12,5 dkg vaj
• 3 tojás
• 1 citrom héja, leve
• 25 dkg porcukor
• 25 dkg finomliszt
• 25 dkg (teljes kiőrlésű) rozsliszt
• 1 kk szódabikarbóna
• 2 ek mézeskalács fűszerkeverék

A tetejére:

• 1 ek tejszín
• 1 tojás
• 80 db hántolt, pörkölt mogyoró (kb. 10 dkg) vagy mandula
  

Elkészítés:

1. A mézet és vajat felforrósítjuk, majd hűlni hagyjuk.
2. A tojást és cukrot jól összekeverjük, bele jön a citrom héja és leve, ezt a vajas mézhez adjuk.
3. A többi száraz anyagot hozzászitáljuk a nedvesekhez, összegyúrjuk (kicsit ragad), majd Folpackkal letakarva min. 3 órára, de inkább 1 éjszakára hűtőbe tesszük.
4. Másnap lisztezett munkalapon átgyúrjuk, 8 egyenlő részbe vágjuk (érdemes lemérni, hogy tényleg azonos súlyuk legyen), majd mindegyik gombócból kb. 4 cm átmérőjű rudat sodrunk, amit 10-10 darabba vágunk, és golyóvá formázunk.
5. A 80 db kuglit 2 db, sütőpapírral bélelt tepsire ültetjük*, lekenjük a tojás-tejszín keverékével, majd mindegyik közepébe 1-1 mogyorót nyomunk.
6. 200 C-on kb. 15 percig sütjük, fém dobozban állítólag 3-4 hétig is eláll.

*a teljes kiőrlésűnél elég volt 2 tepsi, a sima rozslisztesnél viszonyt annyira megnőttek, hogy összeragadtak, itt 3 adagban érdemes sütni.

Lajos Mari - Hemző Károly. 66 karácsonyi édesség.

Hozzávalók:

• sok-sok szilva :)
• sütőpapír, cérna
  

Elkészítés:
A szilvákat megmostam, leszárítgattam, kettévágtam, kimagoztam. Szorosan egy (vagy esetünkben: kettő) sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket, vágással felfelé, és légkeveréses* 50 C-on elkezdtem szárítani. Kb. egy óra után növeltem a hőfokot légkeveréses 80 C-ra. Mivel rám esteledett, meg a recept is ajánlotta, így egyszer megszakítottam a szárítást, másnap reggel folytattam. A kisebbeket "már" 10 óra után ki lehetett venni, a legnagyobbak még ráhúztak kb. 2 órát. Akkor jó, ha nyomásra már nem enged levet, mondhatni ruganyos, de ne szárítsuk csontkeményre, ahogy a szerző is javasolja. Dobozban kell tárolni, előtte jól kiszellőztetni: én ezt úgy oldottam meg, hogy cérnára fűztem őket és kifeszítettem, akár a mosott ruhát, így hagyom még egy pár napig száradni. Csak be ne penészedjen nekem!
*Akinek nincs légkeveréses funkciójú sütője, az egy fakanállal támassza ki a sütő ajtaját, hogy távozzon a gőz.

Forrás, némi módosítással: Székely Regina. Befőzőcske. 330 kipróbált recept. Rózsa Bt., Budapest, 1995.

Illusztráció: art.com^TM

I think this is the beginning of a beautiful friendship. Teljesen olyan, mint amilyet a Mama csinált. Egyelőre 2 kg-ból készítettem, folytatás várható.

Kis elméleti háttér (bővebben itt):

A szilvalekvár akkor lesz igazán tartós, ha magas a cukor-, ill. alacsony a víztartalma.

• Édesség: ideális esetben cukor hozzáadása nélkül is lehetséges, jelen esetben azért került bele valamennyi.
• Víz: nincs mese, egyötödére be kell sűríteni a lekvárt, ez teljesen hagyományos módszerrel kilónként egy óra folyamatos keverést jelent. Ez utóbbi teher egy részét veszi le a vállunkról a sütő, de nem teljesen, szóval így is bőven lehet karizomfejleszteni.

Hozzávalók 2*7dl-es üveghez:

• 3,5 kg szilva (ha lehet, már eleve alacsony víztartalmút válasszunk, ideális a besztercei, az ún. „nemtudom”, ill. a kék penyigei fajta)
• 60 dkg cukor
• 0,5 dl ecet (10%-os)

Elkészítés:

1. A szilvát ledaráljuk, cukorral összekeverjük. Egy magas falú zománcos (teflon) tepsi alját-oldalát kiöblítjük az ecettel, de a maradékot benne hagyjuk. Beleöntjük a szilvadarálékot, majd légkeveréses 140-150 C-os sütőben annyi óráig sütjük, ahány kiló a szilvánk (3,5). Nem kevergetjük, mert különben leéghet!!!
2. A sütési idő leteltével lábasba öntjük a híg pépet, majd folyamatos kavargatás mellett olyan sűrűre főzzük, hogy a fakanalat húzva lássuk az edény alját. A receptem szerint elég fél óra, én azért egy óráig kevergettem.
3. Sterilizált üvegbe kanalazzuk, lekötjük, száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Forrás: Magdika kolléganőm, aki a rokonaitól tanulta

Tippem: A még félkész mű előszeretettel pöfög, így beüzemeltem egy olajban sütéshez használható, tollasütőre hasonlító zsírfogó hálót, aminek a közepébe egy kb. 6 cm átmérőjű kört vágtam, ezen keresztül lehet kavargatni, de felfogja a lávaszerű kilövelléseket.

Illusztráció: The National Archives/art.com^TM

Ez a „befőtt” annál jobb, minél tovább áll. Ahogy telnek-múlnak a hetek, a meggyszemek egyre inkább összetöppednek. Az enyém már 1-2 hónapja érlelődik, nemrég nem bírtam tovább, és megkóstoltam egyet, hááát, iiigen finom, biztos, hogy már 1-1 szem is jól feldob bármilyen desszertet, a visszamaradó brandys-meggyes szirupot pedig terveim szerint egy jó kis száraz pezsgővel felöntve fogjuk elkortyolni.

Hozzávalók:

• hibátlan, száras meggyszemek
• brandy (pontosabban Armagnac, akinek van)
• kristálycukor
• csipet fahéj (na ezt kifelejtettem)

Elkészítés:

A meggyek szárát majdnem tövig lecsippentjük, és egy sterilizált (kifőzött) üvegbe rétegezzük úgy, hogy 3 réteg meggyre 2-3 ek cukrot és pici fahéjat szórunk. A tetejét 2 cm-es cukorréteggel zárjuk. Az üveget felöntjük annyi alkohollal, amennyi teljesen ellepi, majd lezárjuk. Néhányszor megforgatjuk, majd végleges helyére rakjuk. Néhány nap múlva ismét megforgatjuk. A cukor pár nap alatt teljesen feloldódik. Néhány hónapig érleljük, de elvileg akár hosszú évekig is eláll.

Forrás: Warde – Harris. A francia konyha

Illusztráció: Kim Lewis/art.com^TM

Ugyan már elmúlt az idei meggyszezon, azért gyorsan lejegyzem ezt meg a következő receptet, hogy jövőre is eszembe jusson!

Hozzávalók:

• 1 kg meggy
• 5 dkg tört meggymag
• (teatojás vagy tüll)
• 1 l vodka (eredetileg pálinka)
• 1 rúd fahéj
• ¼ rúd vanília
• ½ kg cukor
• ¼ l víz

Elkészítés:

1. A meggyet kimagozzuk, 5 dkg magot mozsárban megtörünk. Ha a likőr leszűrése után nem akarjuk kidobni a gyümölcshúst (miért is tennénk?), érdemes a magtöretet teatojásba vagy tüllbe rakni, akkor nem kell Hamupipőke módjára válogatni.
2. A meggyet, -magot, fahéjat, vaníliát kb. 3 liter űrtartalmú üvegbe rakjuk, rátöltjük az alkoholt, és jól lekötve (nálam csak dupla celofán) 3 hétig napon/meleg helyen érleljük, naponta felrázva.
3. Leszűrjük, majd a cukorból és vízből főzött sziruppal feltöltjük. Sterilizált üvegbe szűrjük, még pár napig érleljük.

Megjegyzések:

1. Ez így viszonylag édes (tehát jól csúszik), lehet, hogy legközelebb kipróbálom kicsit kevesebb cukorral.
2. A vodkával átitatódott meggyből kevés nektarinnal és cukorral, valamint Dr. Oetker Dzsemfix 3:1 segedelmével lekvárt főztem, igen pikáns lett!

Forrás: Horváth Ilona. Szakácskönyv

Illusztráció: Kim Lewis/art.com^TM

Egy kedves munkatársnőm megdobott 1 kg nyers céklával, amit sürgősen meg kellett menteni az enyészettől. Az eredmény kiválóan feldob sült húsokat. Hűvös helyen elvileg sokáig eláll, de azért legközelebb lehet, hogy teszek bele egy kevés tartósítót. A fenti mennyiségből 4 közepes méretű üveg lett, ebből az utolsó darab két hete figyel a hűtőben, egyelőre nem mutatja a romlás jeleit.

Hozzávalók:

• 1 kg cékla
• 3 gerezd fokhagyma, reszelve
• 2/3 kk köménymag
• 1/3 torma reszelve (vagy bolti ecetes torma)
• salátalé (víz, ecet, cukor, só)

1. Az alufóliával szorosan letakart (becsavart) céklát kb. 200 C-on addig sütjük, amíg puha nem lesz. Az enyém nagy batár volt, így több mint egy órába telt. Tűpróba!
2. Amíg a cékla sül, sterilizálunk néhány befőttesüveget és fedőt (hideg vízben felrakjuk főni úgy, hogy mindenütt ellepje a víz, és lobogva forró vízben kifőzzük, majd fém húsfogó-szerűséggel kivesszük). Ugyancsak eközben kikeverjük a salátalevet (nálam kb. 1,5-2 dl víz, 1,5-2 ek ecet, ugyanannyi cukor, kb. 1 tk só), amit felforralunk.
3. A forró céklát megpróbáljuk égési sérülések nélkül meghámozni és még azon melegében nagy lyukon át lereszelni. Összekeverjük a reszelt tormával és fokhagymával, ízesítjük köménnyel. Üvegekbe töltjük*, felöntjük a salátalével, majd celofánnal és fedővel lezárjuk. Én a biztonság kedvéért - fejjel lefele - még száraz dunsztba is raktam másnapig (azaz becsavartam törülközővel és úgy hagytam kihűlni).

Illusztráció: art.com^TM

Konyhai (és háztartásbeli) perverzióm, hogy lehetőleg semmi hasznosíthatót se dobjak ki. Ezt a hozzám hasonszőrűek nagyon értékelik, mások kispolgárinak tartják, de szerintem ez az "okos háziasszony" műfajának elengedhetlen feltétele.  Igyekszem ezt az ideált minél inkább megközelíteni.

Eredetileg narancshéjra íródott a recept, de nekem most narancs helyett rengeteg mandarinom volt. A cím szerint lekvár lenne, de már maga a szerző is beismeri, hogy igazából nem az. Szerintem két módon lehet kenhető állagúvá tenni: a) ha sziruppal együtt leturmixoljuk, lekvárt kapunk; b) egy kis zselésítővel dzsemmé válik. Jelenlegi állapotában nagyon finom krémekbe, süteménybe, vagy magában. Grapefruittal is kipróbálnám.

Hozzávalók:

• mandarin- vagy narancshéj
• vele azonos mennyiségű cukor
• kilónként 1 citrom leve

Elkészítés:

1. A citrus héját megfosztottam a fehér cafatkáktól, és 1 cm hosszú, pár milliméter széles darabkákra vágtam. (Ez eltart egy darabig, így közben néztem az Australian Open döntőjét.).
   
2. A héjakat egy előzőleg kifőzött nagyobb uborkásüvegbe raktam, és felöntöttem annyi hideg vízzel, amennyi bőven ellepte, majd egy tányérral lefedtem az üveget. Szobahőmérsékleten két napig áztattam, naponta kétszer cserélve a vizet. A narancsnál ezt egy hétig kell ismételni, de a mandarinnál úgy ítéltem meg, hogy ez túl hosszú idő lenne és kiöblíteném belőle az összes ízt. Ráharapva már így sem volt túl erős (keserű) az íze.
3. A nagy napon kifőztem néhány csinos, nem műanyag fedelű üveget a fedéllel együtt, és hagytam, hogy lecsepegjen. (Ne töröljük, fogdossuk belülről, mert akkor kárba vész a fertőtlenítést célzó munka!)
4. A mandarinok héját lemértem, majd felraktam annyi vízzel főni, amennyi épp ellepte, és közepes lángon addig pároltam-főztem-kevergettem, amíg meg nem puhult. Elvileg üvegesre kellett volna párolódnia, de ez nem történt meg, nem tudom azért-e, mert ez nem narancs, vagy azért, mert nem főztem elég ideig. Mindenesetre már ráharapva puha volt és majdnem az összes víz elfőtt alóla, amikor hozzáöntöttem a héj súlyával megfelelő mennyiségű cukrot és a citromlevet, és addig rotyogtattam, amíg a lé szirup sűrűségűre főtt.
5. Ekkor még forrón beleügyeskedtem az üvegekbe, a maradék sziruppal felöntöttem a héjakat, majd lezártam az üvegeket. Biztonság kedvéért pár percre fejjel lefelé fordítottam őket.

Ahogy menet közben belekóstolgattam, igen finom. Kíváncsi vagyok, meddig tart ki!

Forrás: Frank Júlia. Házi befőzés. Nova szakácskönyvek. Officina Nova, Budapest, 1991., 58. old. 

Hozzávalók:

• 6 narancs héja
• 50+30 dkg cukor

Elkészítés:

1. A narancshéjakat a gyapjas fehér részektől megtisztítjuk, megmossuk, szárazra töröljük, 1 cm széles csíkokra vágjuk.
2. Bő vízben felforraljuk, 1-2 percig erős lángon forraljuk, leszűrjük. Ezt még négyszer megismételjük, mindig hideg vízzel felengedve. Így a héj elveszíti keserűségét.
3. Az utolsó leszűrés után az üres fazékba ½ kg cukrot és ½ l vizet öntünk. Mikor a cukor már felolvadt, a fazékba dobjuk a narancshéjakat. Ha szükséges, annyi vízzel pótoljuk, ami ellepi a héjakat. Felforraljuk, takaréklángon olykor megkeverve 1 órán át főzzük.
4. Ha már puhák és szinte átlátszóak, a héjakat leszűrjük, lecsepegtetjük. Egy nagy tálcára kiszórunk 20-30 dkg cukrot, ebben meghempergetjük a narancshéjakat, és 12-24 óra alatt megszikkasztjuk.
5. Celofánba csomagolva hűtőben 1-2 hónapig eláll.

Az ötletet a Nagy Kávé enciklopédiából vettem, az ott leírt recept nagy része azonban gyakorlatilag használhatatlannak bizonyult (a töltelék pontos arányai lemaradtak, a folyamat egy része hiányzott, más része kétszer szerepelt), ezért inkább megtartottam az alapelvet és a saját fejem után mentem. Nekem 20 dkg aszalt szilvám volt, azonban az elkészült kávés csokoládékrém kb. 35-40 dkg aszalt szilva megtöltésére elegendő (mérettől függően ez 45-50 db desszert), a borításként szolgáló étcsokoládé mennyiségét is így adom meg. Aki nem akar ennyi szilvás édességet készíteni, vagy felezze meg a krém mennyiségét és töltse be 20 dkg szilvába (úgy kb. 23-25 db bonbont kap), vagy az eredeti mennyiségből maradt masszából gyúrjon trüffelgolyókat és hempergesse keserű csokoládéba. Úgy is nagyon finom!

Hozzávalók (az aszalt szilva és az étcsokoládémáz mennyiségét nehéz pontosan megadni, az aszalt szilvák méretétől függ):

• 1,5 ek őrölt kávé
• 1,1 dl tejszín
• 1+1 ek vaj
• 15 + 20 dkg étcsokoládé (60 %-os)
• 40 dkg aszalt szilva
• (0,5 dl Armagnac vagy egyéb brandy)
• 1 narancs reszelt héja
• sütőpapír

Elkészítés:

1. A tejszínt felraktam egy pici lábasba melegedni, beleszórtam az őrölt kávét is. Amikor már majdnem forrt, lehúztam, és picit állni hagytam. Mikor már jóféle tejeskávé árnyalatot kapott, leszűrtem és visszaöntöttem a gyorsan kiöblített pici lábasba, majd beleszórtam az előtte apróra vágott (durvára darált) 15 dkg étcsokoládét, 1 ek vajat, és alacsony lángon visszatettem melegedni addig, amíg homogén masszát nem kaptam. Hűtőben pihentettem kb. 2 órát, amíg formázható állagúvá nem keményedett.
2. Ekkor jött a szilva: ha száraz gumi-állagú, érdemes kicsit alkoholba áztatni, de az enyém puha volt, így nem akartam megkockáztatni azt, hogy kezelhetetlen halmazállapotúvá puhuljon. Az ujjam hegyével megkerestem a szilvának azt a részét, ahol a magot eltávolították, és próbáltam úgy tágítani a lyukat, hogy egyfajta tömlőalakzatot kapjak. Ha ez lehetetlennek bizonyult, felmetszettem a hasát. Az így kialakított üregbe 2 kk-1 (púpos) tk mennyiségű krémet töltöttem, attól függően, hogy mennyi fért bele, majd csinosan visszaigazgattam a szilva szikkadt húsát.
3. Mikor minden szilvát betöltöttem, gyenge vízgőz fölött megolvasztottam az étcsokoládét, bő 1 ek vajjal dúsítottam, és hozzáreszeltem a narancs héját. Ennél a mennyiségű csokoládénál az ember már érzi, hogy ez így nem szimpla csokoládé, van valami plusz finom íze, de nem érződik egyértelműen a narancs. Szerintem több héjat is elbír.
4. Az olvadt csokoládét vizes lábasostul mindenestül lehúztam a tűzhelyről (így nem kap oda a csoki, de nem is szilárdul vissza), és két villa segítségével megforgattam benne a félkész desszertet, amit aztán sütőpapírra ültettem és a hűtőben dermesztettem.

Hozzávalók:

• birsalma (nálam 3 nagyobb darab, ez egy őzgerincformát – mert szerintem ilyen „régimódi” édességhez az dukál – félig tölt meg)
• cukor (a nettó birsalmapüré súlyának – szakirodalomtól függően – 80-100 %-a. Én, miután belekóstoltam a megpárolt pürébe, és elkámficsorodtam annak savanyúságától, a 1:1 arány mellett döntöttem.)

Elkészítés:

1. A birsalmákat magházzal, héjjal, de kukac nélkül nagyobbacska darabokra vágjuk, és felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Kuktában a kis szelep felpattanása után még 20-25 percig pároljuk. Aztán kukta ki a teraszra, szelepen gőz ki (szigorúan az utca felé, nehogy hason-kézen-arcon égessük magunkat!! Ne tántorítson el az utcán-udvaron állók furcsa tekintete!).
2. Az így megpárolódott gyümölcsdarabokat egy szitára rakjuk, hagyjuk kihűlni. (Azon még gondolkodnom kell, hogy legközelebb a párolólével mit kezdjek. Esetleg lehetne birsalmaszirupot főzni belőle…?)
3. Kihasználva a várakozási időt a kinézett „öntőformát” kibéleljük átlátszó folpackkal.
4. Mikor a gyümölcs kihűlt, könnyedén lehúzhatjuk róla héját és kivágjuk a magházát. Az így nyert nettó gyümölcshúst turmixgépben lepürésítjük. (Ez a kézi hámozgatás kissé maszatolós, így aki akarja, szitán át is törheti, de szerintem az még macerásabb.)
5. A birspürét lemérjük. Nálam ez 41 dkg lett, így egy másik tányérban kimértem pontosan 41 dkg cukrot. :)
6. A pürét egy (vastag falú, odakozmálásra nem hajlamos) lábasba rakjuk, és viszonylag magas lángon elkezdjük hevíteni. Amikor már annyira besűrűsödik, hogy (Horváth Ilonát idézve) „a fakanalat elhúzva látszik a lábas alja”, akkor hozzáadjuk a cukrot. Ettől pillanatok alatt újra megfolyósodik, és innentől az én edényemnek csak pár perc kellett, amíg sűrű masszává nem főtt. (Ez kb. sűrű lekvár-állagot jelent.)
7. A birsalmasajtot gyorsan a formába egyengetem (azért gyorsan, mert viszonylag rövid idő alatt megköt), és hagyom szobahőmérsékleten kihűlni. Ne nagyon piszkáljuk, mert az elején még ragad a fóliához és ha matatrászunk rajta, akkor beszakadozhat, mint nálam. Nyugalom, nálam már másnapra megkötött annyira, hogy a fólia gyönyörűen lehúzható lett. Mikor már megtartja a formáját, egy tálcára borítjuk, és hűvös helyen egy hétig száradni hagyjuk. Az enyém ideje szombaton jár le, egyelőre bolti tömbgyümölcsíz-állagú.

Azt mondják az okosok, hogy fóliába becsomagolva hónapokig eláll.

Szerintem ez is kitűnő ajándék, hiszen nem bolti, hanem házi készítésű, hosszan eltartható finomság.

Terv: ha még kapok jó birsalmát és lesz időm, főzök még egy adagot, amit csinos kis pudingformákban dermesztek ki. Celofánnal összefogva szerintem pofás lenne.

Engem is megfertőzött a birsalma-láz. Ez a hétvégén két dologban nyilvánult meg:

1. Készítettem birsalmasajtot. Régebben ezt egy házi szilvalekvár főzéséhez hasonló nehézségű dolognak tartottam, de kiderült, hogy ez nem igaz (kép hamarosan!)
2. Úgy döntöttem, kombinálni kellene a Ritával elkezdett ünnepi ajándék dolgot ezzel a rövid ideig kapható szezonális hozzávalóval. Így bukkantam rá erre a birsalmalikőr-receptre. Annyira egyszerű, hogy az már fáj. Ahogy a végső kavarintásnál megnyalintottam a kanalat, roppant finomnak találtam már most az ízét, és már azon ábrándoztam, hogy milyen finom is lesz az, amikor a birsalmák hosszú heteken át fokozatosan minden ízüket átadják az alkoholnak.

Hozzávalók:

• 2 nagy birsalma
• 5 dl vodka (2 csésze, nálam Kalinka)
• 2,5 dl cukor (1 csésze)

Elkészítés:

1. Egy legalább 1,5 l-es kapacitású üvegbe beleöntjük a vodkát és a cukrot, majd rázárjuk a kupakot és kicsit összerázzuk. (Magyrázat: 1) Azért kell ekkora üveg, hogy legyen hely a rázogatásnak. 2) Azért öntöm bele először a vodkát, hogy a gyorsan barnuló birseket rögtön beledobhassan.)
2. A birsalmákat hosszában elnegyedeljük, és héjastul-magházastul lereszeljük, persze előbb kilakoltatva kukac-pajtikat. A reszeléket frissiben az üvegbe töltjük, megkeverjük, lezárjuk, majd hűvös, sötét helyre rakjuk.
3. Tíz napon keresztük minden másnap rázunk rajta egyet.
4. Eztán négy hétig hetente egyszer rázunk rajta.
5. Sterilizált üvegbe szűrjük.

(Kis zenei ráhangolódásnak az Outcast Hey Ya! refrénjét ajánlom)

Ez a recept aszonygya nekem, hogy végtelenségig eltartható (megelőlegezve hozzáteszem: szerintem erre nincs bizonyíték, mert szerintem már jóval a végtelenség előtt elfogy), és hogy idővel kis üledék rakódik le az alján, de kit érdekel?

Ritával már a karácsonyi ajándékokról ötletelünk, recepteket cserélünk. Tavaly télen már elkészítettem Stahl Judit egyik likőrjét, és mondhatom, hatalmas sikert aratott! Olyan kis női italnak néz ki, de például apósom is úgy hörpölte, hogy öröm volt nézni. Íme a recept:

Hozzávalók (7 dl likőrhöz):

• 40 dkg magozott aszalt szilva
• 40 dkg méz
• 4 darab fahéj
• 1 vaníliarúd
• 5 dl vodka
• 1,5 literes tiszta befőttesüveg az érleléshez

Elkészítés:

1. A befőttesüvegbe rétegekben lerakosgatjuk a szilvát és belecsorgatunk 20 dkg mézet. Közben beledobáljuk a fahéjat és a hosszában és keresztben kettévágott vaníliát.
2. A gyümölcsös mézet felöntjük a vodkával, lezárjuk, és 3-4 napig hűvös, sötét helyre rakjuk, időnként összerázzuk (nem kell rigorózus pontossággal).
3. Eztán a maradék 20 dkg mézet összefőzzük 2,5 dl vízzel, és mikor langyosra hűlt, ráöntjük a szilvára.
4. Az egészet jól összekeverjük, majd néhány réteg gyógyszertári gézlapon keresztül átszűrjük a végleges üvegébe. Hűtőben több hétig is eláll.

A recept javaslata szerint a megmaradó vodkás szilva süteményekhez, fagylalthoz, gyümölcssalátához használható, én aszaltszilva-levest készítettem belőle.

Forrás: Stahl Judit. Végre otthon! Kulinária Kiadó, 2006.

Illusztráció: Alphonse Mucha/art.com^TM